2007.

Belátom, a nyuszival folytatott ádáz küzdelem eléggé lekötötte az energiáinkat, és a bloggolás kicsit háttérbe szorult. Cserébe íme egy gyöngyszem, 2005-ből:
 

 2005.

Lyrics:
No one cares, for no one cares. [x4]

(vicces)

Akartam volna még pár magvas gondolatot írni Vendex-ről, de sajnos semmit nem találtam róla a neten, úgyhogy nem maradt más, mint a dal mélyenszántó szövege :-)

Futásügyileg kezdek rákapni a fartlek edzésre (gyors és lassabb szakaszok váltakozva), merthogy ennek megvan az az előnye, hogy rövidebb távon is (kb. 10km) kellemesen el lehet fáradni, de még anékül, hogy szarrá hajtanám magam. Persze nem tudományosan csinálom, inkább a saját fejem után, meg az alapján, amit itt-ott összeolvostam róla a neten (don't try this at home). Időben sokkal kedvezőbb, és lehet villantani a járókelőknek, hogy kocogásból egyszercsak "kilősz" 5 perces kilométerekkel (ez nálam még kilövésnek számít :-). Vasárnap voltunk családdal budai hegyekven, ott is sikerült menni pár km-t. Sajnos Jolinak fáj a térde - lehet, hogy az új (b@szottdrága) futócipőtől - ezért ő csak pár métert futott. Este meg még N.T-vel is gyorsan futottunk bő 8 km-t a patakparton, merthogy, hétfőn szar idő lesz, és akkor nem lehet. Az lett. Nem lehetett.

 2001.

Navixafnak köszönhetően Foggy másik dala (Take The Future) már korábban felkerült oldalunkra. Én emezt jobban kedvelem, bár ez legalább annyira Pulsedriver érdeme, mint Foggy-é. Kicsit tempósabb, italo érzetű alapokkal dolgozik a legtöbb remixében, amely számomra helyből kezdvező kiindulás.

Amúgy 2x kocogtam a héten, mind2x reggel 06:30-kor indulva, mind2x esőben kezdve. Szerdán végig kitartott a nyavalyás csapadék. Pénteken csak az első 10 percet keserítette meg, és a városligeti tóhoz érve megint láttam 2 kárókatonát.

Ismét egy nagyon eltalált :-)

 2000.

Bár hétfőn futottam egy jót (12,5 km, benne 8 db 500m-es gyors szakasz), erősen terveztem, hogy részt veszek a mai Futóblog-os tavaszköszöntő futáson. Igaz, a nőm bekavart azzal, hogy ma úszni akar, és ez az utolsó nap az elutazásunk előtt...

Végül az élet megoldotta a kérdést, mert este 7-ig dolgoztam (utolsó munkanap szindróma, lógott a belem), szóval végül se futás, se úszás, se ... (ide mindenki behelyettesítheti, amit gondol :-)

('sza meg az évszámot megint majdnem elfelejtettem :-)

 2001.

Egy bónusz "humorbombon":

az optimisták angolul tanulnak.
a pesszimisták kínaiul.
a realisták lőni.

(copyright by Rrrroka)

Ezúttal egyik olyan kedvenc előadómat népszerűsítem emitt, akit nem a trance miatt kedveltem meg. Zenéinek többsége az eurodance (ha van ilyen) stílusba sorolhatók. Tempósabb dance számok és a DrAlban/AceOfBase (érdekes módon szintén Svédországból :D) kapcsán népszerűvé vált raggae-alapokat bemelő dalok jellemzik, plusz ezek mellett számos lassú zene.

Ez a szám egyértelműen eltérő irányt mutat a többi E-Type slágerhez képest, trance stílusjegyeinél fogva. A refrén hangulata számomra Kate Ryan-t idézi (nem csak a francia nyelvezet miatt). A srác ide is "becsempészte" saját megszokott megnyilvánulásait, mely valahol a rap és az éneklés között van félúton, orrhangon, ragga-beütéssel. Ez merész húzás egy trance nótában, de szerintem betalált.

 2004.

Paul van Dyk - Let Go 

 2007.

(már megint futás :-)

A szokásos 7végi hosszú futásomat e héten kivételesen péntekre ütemeztem, a meteorológusoknak ugyanis sikerült beijeszteniük a hétvégére vizionált hidegfront+esõzés kombóval. Bár az idõjárás lényegesen jobb volt ma, mint amire számítottam, azt hiszem nem bántam meg, hogy pénteken 5 után indultam (indulás elõtt még gyorsan meg kellett néznem a 2,5 pasi végét - nagyon jó volt, teletűzdelve a szokásos finom poénokkal)

Könnyű 10+ km-es futásra készültem, úgy gondoltam most nem gyúrok a gyorsaságra se távolságra. Kocsival elmentem a patakig, nem volt kedvem a házak közötti járdákon futkosni. Ezzel együtt úgy gondoltam, beleférne egy patakparti futás a Dunáig meg vissza, olyat úgyis régen csináltam, és 1-2 életveszélyes keresztezõdéstõl eltekintve (Erzsébet királyné útja, Béke út) nagyon hangulatos. Sajnos az első 500m után lemerült az mp3 lejátszóm, ami csökkentette az átlagos élvezeti értéket, így a futás hátrlévõ részére maradt a nézelõdés, mint szórakozás. Pedig már sikerült rendesen behangolni az új G-alakú fülhallgatót is, így viszont jobb híján a zsebembe kellett süllyeszteni. Szerencsére belefért (a futócuccokon finoman szólva visszafogott a zsebméret), és nem kellett visszamenni az autóhoz.

Már láttam a Váci útat, amikor - mivel teljesen pihentnek éreztem magam - felötlött bennem: esetleg továbbcsoroghatnék a Dunaparton az Árpád hídig. onnan meg a Margit szigetre, és egy laza Sziget-kört beiktatva térhetnék vissza a kiinduló ponthoz. Ezt már korábban is terveztem, meg azt is, hogy biciklivel megyek a patakparton a szigetig, és így futok két kört (utóbbit meg is fogom valósítani a közeljövõben, de még be kell szereznem egy brutál láncot a parkoláshoz).

Kicsit könnyelmű volt ez a "derült égbõl a Sziget-kör" ötlet, ugyanis kb. 7km-nél találtam ki a dolgot (szinte még pihenten) a szigeten meg már látszott, hogy így a teljes táv a félmaratonon is "túlmutat". Ekkor persze az alkonyatból elősejlő formás lánypopsik látványa még egy darabig még tartotta bennem a lelket, de a patakpartra visszatérve a töksötétben már eléggé fárdtnak éreztem magam. Továbbá fostam rendesen, hogy mi lesz a Rákosrendezõnél azon a rövid szakaszon, ahol egy roncstelep-szerûségen vezet át az út (a kutyák tépnek szét vagy még azelõtt a pszichopaták csapnak le rám). Nem csaptak.

20km körül látam, hogy esetleg 2:10-en belül is futhatom a 21km-t, ezért rendesen belehúztam a végén: így sikerült is. Épp csak a tüdőmet kötem ki majdnem, plussz a frászt hoztam arra a kiscsajra, akit éppen utolértem, amikor meglett a 21km. Itt azért egy kicsit bele kellett sétálnom, de mivel még elég messze volt az autó, muszáj volt kocogni még egy kicsit, így lett a teljes táv valamivel több mint 22 km (az eddigi leghosszabb távom :-).

+1: a Margit szigeten még nem installálták a kutakat, a végére frankón vattát köptem :-)

Az útvonal alant, a képre kattintva:

Egy újabb telitalálat (mármint számomra persze).

Akinek ismerős az énekesnő hangja, ne csodálkozzon: Maria Nayler több neves DJ-vel, producerrel dolgozott már, pl. Robert Miles-sal is ("One And One").

 2003.

...úgyhogy ma adásszünet :-)

Látom, Navixaf barátomnál is most van itt a blog-idő - így most két remek zenével és futótörténettel gazdagodik a blog negyedórán belül.

Ma futottam - maga a tény sokatmondó, de a részletek kapcsán most nincs semmi érdekes.

A mai zenémre szánnék több szót: toronymagosan kiemelkedő kedvencem, nem is tudom, hogy hiányozhatott eleddig innen.

Vannak zenék, melyeket a hangszerelés miatt szeretek, bizonyosakat a vokál dallamviláguk miatt, vagy a trance-számoknál jellemzően refrénné fajult szintetizátor-fődallam okán, másoknál meg pusztán a hangulatuk fogott meg. Ez itt egy olyan dal, mely az előző szempontok mindegyikében belevág az ízlésem kellős közepébe.

 2004.

 2002.

Ahogy tegnap már jeleztem, ma tényleg (majdnem) minden szabad percet munkával töltöttem ki, hogy 4 után ellóghassak a munkahelyről és időben mehessek futni. Az otthoniak már fel voltak készítve, ezért ott nem kellett ellenállásra számítanom, így kevéssel 5 óra után el tudtam rajtolni a szokásos helyről (Mályva ovi sarok).

Úgy terveztem, hogy - hétköznap lévén - rövidebbet megyek, cserébe valamennyit fartlek-elek. Indulásra a konkrét terv az lett, hogy kb 2 km bemelegítés után csinálok 4db 1km-es ciklust, ciklusonként 500m gyors (max 5:30/km) és 500m pihentető (6:00/km és 6:30/km között) szakasszal. A terv jó közelítéssel meg is valósult, annyi eltéréssel, hogy már 1,5km után elkezdtem az első gyors szakaszt, ugyanis ott kezdődött az erre alkalmas rész. Utólag visszanézve a sebesség és pulzus grafikont, nagyon jól látszik a 4 gyors (5:00/km) szakasz "égig érő pulzussal" (165-175 bpm), majd a "pihentetések" (6:10-6:30/km) visszafogott pulzussal (145 - 150 bpm).

Erős voltam, és tényleg csak 4 ilyen ciklust csináltam végig - elég jól el is fáradtam így is -, a végére pedig elértem a patak mentén található vasúti gyalog-felüljáróhoz, ahol kicsit gyönyörködtem a naplementében meg megnéztem 1-2 vonatot, aztán visszafordultam. Útba ejtettem még a Sashalmi kiserdőt is (a zöld gyepszőnyeg még mindig szenzációs), így megintcsak 15km lett a vége...Azért eléggé lefáradtam mostanára :-)

 2006.

Holnap megyek futni...addig viszont (majdnem) minden percet ki kell használni a munkára, különben nem bírok ellógni :-(

 1999. 

Tegnap (csak) 10km-t futottam egy munkatársammal a Margit szigeten. Örömmel tapasztaltuk, hogy a lányok (a tavaszi napsütés hatására) mostmár előbújtak a kövek repedéseiből :-)
Sajnos elég későn értünk ki, ezért akkor már éppen húzódtak visszafelé, mert sötétedett, de a tény az tény.

A 10km-es teszt is jól sikerült az új cipővel, bár picit érzékenyek lettek a tavaly novemberben sérül lábamon a gyógyult szalagok - ezt annak tudom be, hogy ez a cipő nem annyira szoros. Ennek hatására végülis tovébb fognak erősödni azok a bizonyos szalagok, szóval nem aggódunk...

Emez a dal is be volt készítve - mármint a játszandók közé. Időszűke és bluedeath miatt kíméltem meg tőle a T. közönséget.

Szintén nem az ismertebbek közül való.

Az évszám: 2002.

 2002.

(baszki, elveszett a félig megírt bejegyzés)

Schiller-t a Jette von Roth-tal megalkotott "Der Tag ... du bist erwacht" óta szeretjük, alább pedig a másik kedvencem tőle: 

 2001.

Az egész úgy kezdődött, hogy - bármilyen ramaty, energiahiányos állopatba is kerültem a hét végére -, péntek reggel elhatároztam: ha egy mód van rá, délután tolok egy könnyű, 8-10 km-es futást. Öt óra körül indultam, s bár kissé szenvedősre sikerült (6:20/km), a vége mégis 15 km lett (plusz megcsodálhattam a Sashalmi kiserdő, gyönyörű, zsenge-zöld gyeptakaróját is!). Továbbá a jobb sarkamra generálódott egy jó kis vízhólyag, ahol a bütyköm szétcincálta a cipőt. Szóval a cipő megérett a cserére, nem is beszélve az eddig belerakott 1500 km-ről.
Köszönhetően a péteki menetnek, nem rángatózott egész szombat délelőtt a lábam, hogy futni kéne, így pár hét vetyengés után sikerült eljutni a kedvenc futóccuccboltomba. Magammal vittem a régi cipőt, merthogy a nagyokosok azt állítják, hogy annak kopásaiból a szakavatott futócipőboltosok mindenféle tudományos következtetések levonása után a legtökéletesebb "topánt" ajánlják az embernek. Bár az eladók nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, nem mondhatnám, hogy túlanlizálták volna a régi cipőt, inkább valami ilyesmi volt: "nagyszerű, itt a régi cipő ... szóval ez bevált ... aha, Grid Trigon 4 Ride, akkor annak az utóda a Progrid Trigon 5 Ride ... az itt van ... látom 7,5-es volt, akkor hozhatok a méretből?". Szóval kb. a tipust meg a méretet nézte meg, oszt annyi.
A 7,5-es kicsinek tűnt, ezért kikértem egy 8-ast, ami eléggé kényelmes volt, igazából sokkal kényelmesebb, a lábfejnél meg sokkal tágasabb mint a régi (az sokkal szorosabb volt: felpróbáltam abból is egy újat és a régit is). Rövid gondolkodás után, bár kicsit tartok a tágasságától (hogy mozogni, dörgölődni fog benne a lábam) az újabb modell mellett dontottem, ami egy nehéz döntés volt, mert vagy 5k Ft-tal még drágább is volt a régi modellnél.
Azóta délután megvolt az első 4 km-es ismerkedő futás (a fiammal együtt), és egyelőre úgy tűnik, szeretni fogjuk egymást (azaz nem mozgott benne túlzottan a lábam).

Bónuszként említhető, hogy a feleségemnek is vettünk egy futócipőt, tehát még az sem kizárt, hogy indőnként tényleg futni fog :-)

Emez volt a másik merészség a részemről a bulin.

Nehéz lenne ráfogni, hogy nem igazi trance.

 2006.

 2003.

No ez is addig ment, amíg a pultot támasztottam :-) 

 2004.

Most pár évig a buli lázában égve fogok írni, bocs.

Alábbi klip formájában hadd osszam meg Veletek az egyik nagyobb merészséget, melyet a lenyomott zenék - melyek amúgy divatjamúlt stílusuknál fogva valahol eleve merészségnek értékelhetők - között elkövettem

Ez ugyanis sajnos csak nagyon szűk berkekben klasszikus (hogy többszörös képzavarral éljek). Azt gondolom, a közönségnek csak az az elenyésző töredéke ismerte, aki elszenvedte már az autómban, vagy Akarattyán. Szóval nem mondhatnám, hogy egy egész kórus üvöltötte a refrént. Azért jól tűrték, nem mindenki ment haza a végére... (Összeszorított foggal kivárták Tomsyst :D).

2003-as remixről van szó, nekem a mai napig kiemelkedő kedvencem, kénytelen voltam becsempészni - ott is meg emitt is.

 2003.

Sajnos nem tudom azt mondani, hogy a "belépőm döbbenetes volt", mert negyed 11-kor értünk oda, így pontosan 6 perccel maradtam le (az atomjó) La Mia Bocca - Ocean of Sadness-ről, ami akkora királyság, hogy még a Youtube sem bírja el (nincs rajta, biztos azonnal fölrobbanna az egész, magával rántva az egész Univerzumot egy óriási fekete lyukba :-)

A kotelező körök megtétele után (bemutatkozás néhány barátunk barátjának, akivel persze a buli hátralévő részében 1 szót sem váltottunk), sikerült megérkezni a gyéren lakott tánctérre. 10-től éjfélig N.T barátom szolgáltatta a zenét, és pár hülyeség után eljutottunk az "első lokális maximumig": Armin van Buuren - In and Out of Love, valami,
Motorcycle - As the Rush Comes szekvenciát bejárva. Sirály volt.

Sajnos ezután Joli szomjas lett, én meg kitaláltam, hogy iszunk egy kört NXF-fel és N.T-vel. Nem a koktélos sorba áltam (mert nem is tudtam, hogy van olyan), s valószínűleg azért, mert a harmadik Long Island koktélt utólag csaptam a rendeléshez, az valahogy elfelejtődött. Hiába szóltunk 3x emberünknek, csak nem akart elkészülni, végül a koktélos ember letámadásával sikerült megszerezni a piát (külön lámaság volt, hogy kifizettem az egészet, amikor megkaptuk az első kettőt), a várakozás alatt pedig ilyen zenék mentek mint: Fragma - Everytime You Need Me, Dario G - nememlékszemmi, Italo Brothers - The Fairytale Gone Bad (meg jópár egyéb, amire szerencsére nem emlékszem). Én csendben sírdogáltam, NXF szerencsére jobban viselte lévén kevéssé trance- és italodisco buzi. Szóval ez a második csúcspont nekem mélypont lett, utána viszont megittam a koktélomat és sajnos nem pontosan emlékszem mik mentek később. A harmadik valamilyen irányú csúcspontnak nevezhetjük, amikor 12 perccel N.T idejének lejárta előtt a notzséja "blue screen of death"-et produkált, és ezzel egy csapásra, a beteljesedés előtt vége is lett a trance-italo szakasznak :-)

Az ezt követő salsa/alternatív órát a következő Long Island érkezése tette elviselhetővé, s bár DJ Tomsys erősen kezdett, elég vegyes zenéket adott, ezért kb. 30 perc után Joli kitalálta, hogy menjünk haza, amivel nem tudtam vitatkozni (természetesen a készülődés/vakaródzás alatt volt még 1-2 táncolható zene: ekkor már kabátban álltunk az előtérben).

És most, következzen Fragma:

  2000.

Brooklyn Bounce - Bring It Back

 2002.

Tegnap nem nem blogoltam, és jó okom volt rá: már kedd reggel óta voltak gyomorpanaszaim, időről időre görcsölt egyet a gyomrom elég fájdalmasan, a fájdalmak között meg néha órákig semmi. Erős a gyanú, hogy a jelenség összefüggésben van a hétfőn ebédre elfogyasztott kínai kajával (erős-savanyú leves, illatos-omlós csirke rizzsel és csípős káposztával), bizonyítani persze nem tudom. A szerdai 15 km, bár közben egyáltalán nem fájt, valószínűleg nem használt a dolognak, ezért  tegnap este 7-kor az agyam gyakorlatilag benyomta a standby gombot: állati álmos lettem, befeküdtem az ágyba (ruhában) és vacsi nélkül bealudtam úgy, hogy másnap reggel 8-ig aludtam. Azóta nem fáj a gyomrom, remélem mostmár így is marad egy darabig :-)

La Luna - Fallin'  

 2002.

Ma is toltam 15 km-t, és egészen jól ment ahhoz képest, hogy 2 hónapja még szar volt a lábam. Úgy néz ki, meg lehet lépni a Borvidék félmaratont (amennyiben Csocsó és N.T továbbra is komolyan gondolja). Már bemelegítettem az ovi előtt (szokásos rajthely), amikor észrevettem, hogy otthon felejtettem a pulzusmérő órát meg a pántot: rövid elemzés után arra jutottam, hogy a f@sznak van kedve innen hazamenni érte, inkább "vakon" futok, ahogy jólesik. Kiderült, hogy jó döntés volt: sokkal szabadabban futottam, nem ellenőriztem minduntalan, hogy milyen tempóval megyek, hol tartok, nem kellett leállítani és újraindítani minden megállásnál (hogy ne csesződjön szét a sebesség-diagramm), stb-stb. Egyszóval jó volt, néha ilyet is kell csinálni.

Dj Aligator ft. Linnea Handberg - Fading Beauty

 2005.

- Ha sírsz, nincs aki lássa könnyeid. Ha fáj a szíved, nincs ki észrevegye a
fájdalmad. Ha boldog vagy, nincs ki lássa mosolyod. De próbálj meg csak
egyszer fingani ...

RMB - Spring

  2003.

 Nem gondoltam volna, hogy az idei "télen" még futhatok friss hóban, most meg így jártam.
Vasárnap délelõtt indultam futni, ellenáltam a Budai hegyek hívó szavának, és engedtem a kíváncsiságomnak: a Rákos patak városon kívüli szakaszát indultam felderíteni, ami a Google műholdjáról nézve barátságos, hosszú kilométereken át futható pályának tûnik. Tiszta levegõ, letaposott ösvény, vadkacsák, mi kell még?

Sajnos a Google mûholdjáról nem látszanak a kutyák (minden futó ősellenségei), márpedig ilyen külvárosi/vidéki környezetben nem szokás őket kerítés mögé kényszeríteni, a szabad mozgásban korlátozni.
Az elsõ találkozás a város szélén (új építésű házak között!) még laza volt, észrevétlenül, profi módon kerítettek be, de szerencsére csak játszani akartak (fiatal kutyák voltak), így néhány sáros mancsnyommal a futóruhámon megúsztam a találkozást.

Tulajdonképpen inden indult a felderítő expedíció, ugyanis ezt a helyet egyik korábbi késő délutáni futás alkalmával már elértem, és valószínűleg ugyanezek a kutyák risztottak el akkor is.
Most világosban egyszerű megoldást választottam: elindultam a másik parton. Kb. 1 km kellemes kocogás után pillantottam meg a következő hidat a patak fölött, s már előre örültem: ime a lehetőség, hogy erőfeszítés nélkül kelhessek át a másik partra, ha esetleg gond lenne ott, ahol vagyok. Persze ez teljesen fölösleges, hiszen ezen a szakaszon a patak kb. olyan, mint a Fuszeklik fejedelmében: fél méter széles, itt vagyok - ott vagyok, nem kell a hídért küzdeni. Nekem sajnos kellett: a híd utáni részt három hamis és vészomjas eb védte. Egyik irányból sem sikerült kikerülni a dögöket, pedig még a Keresztúri úton is mentem egy darabig, így szégyenszemre sarkon kellett fordulnom és hazakullognom (azért végül még a patak Kerepesi út felöli részét is megnéztem, az legalább kutyamentes volt).

Az alábbi linken található a patakot érintő rész útvonala. A teljes táv 15km volt, mert a Remény utcától indultam, és érintettem az összes Sashalmi kiserdőt:
http://www.gmap-pedometer.com/?r=3525366

DJ Session One - No Gravity

 2001.

Ma is voltunk futni a fiammal, és ma is elég gyorsan megfájdult a lába: valószínűleg a nem megfelelő futócipő okozza a problémát, ezért kénytelen leszek beszerezni neki egy rendes cipőt és a futótechnikáját is csiszolnom kell (ezt WITCH útmutatása szerint ma meg is kezdtem).
Azért nagy nehezen, többszöri pihenővel összeraktunk 4 km-t, de ez így nem mehet tovább...