Paul van Dyk - Let Go 

 2007.

(már megint futás :-)

A szokásos 7végi hosszú futásomat e héten kivételesen péntekre ütemeztem, a meteorológusoknak ugyanis sikerült beijeszteniük a hétvégére vizionált hidegfront+esõzés kombóval. Bár az idõjárás lényegesen jobb volt ma, mint amire számítottam, azt hiszem nem bántam meg, hogy pénteken 5 után indultam (indulás elõtt még gyorsan meg kellett néznem a 2,5 pasi végét - nagyon jó volt, teletűzdelve a szokásos finom poénokkal)

Könnyű 10+ km-es futásra készültem, úgy gondoltam most nem gyúrok a gyorsaságra se távolságra. Kocsival elmentem a patakig, nem volt kedvem a házak közötti járdákon futkosni. Ezzel együtt úgy gondoltam, beleférne egy patakparti futás a Dunáig meg vissza, olyat úgyis régen csináltam, és 1-2 életveszélyes keresztezõdéstõl eltekintve (Erzsébet királyné útja, Béke út) nagyon hangulatos. Sajnos az első 500m után lemerült az mp3 lejátszóm, ami csökkentette az átlagos élvezeti értéket, így a futás hátrlévõ részére maradt a nézelõdés, mint szórakozás. Pedig már sikerült rendesen behangolni az új G-alakú fülhallgatót is, így viszont jobb híján a zsebembe kellett süllyeszteni. Szerencsére belefért (a futócuccokon finoman szólva visszafogott a zsebméret), és nem kellett visszamenni az autóhoz.

Már láttam a Váci útat, amikor - mivel teljesen pihentnek éreztem magam - felötlött bennem: esetleg továbbcsoroghatnék a Dunaparton az Árpád hídig. onnan meg a Margit szigetre, és egy laza Sziget-kört beiktatva térhetnék vissza a kiinduló ponthoz. Ezt már korábban is terveztem, meg azt is, hogy biciklivel megyek a patakparton a szigetig, és így futok két kört (utóbbit meg is fogom valósítani a közeljövõben, de még be kell szereznem egy brutál láncot a parkoláshoz).

Kicsit könnyelmű volt ez a "derült égbõl a Sziget-kör" ötlet, ugyanis kb. 7km-nél találtam ki a dolgot (szinte még pihenten) a szigeten meg már látszott, hogy így a teljes táv a félmaratonon is "túlmutat". Ekkor persze az alkonyatból elősejlő formás lánypopsik látványa még egy darabig még tartotta bennem a lelket, de a patakpartra visszatérve a töksötétben már eléggé fárdtnak éreztem magam. Továbbá fostam rendesen, hogy mi lesz a Rákosrendezõnél azon a rövid szakaszon, ahol egy roncstelep-szerûségen vezet át az út (a kutyák tépnek szét vagy még azelõtt a pszichopaták csapnak le rám). Nem csaptak.

20km körül látam, hogy esetleg 2:10-en belül is futhatom a 21km-t, ezért rendesen belehúztam a végén: így sikerült is. Épp csak a tüdőmet kötem ki majdnem, plussz a frászt hoztam arra a kiscsajra, akit éppen utolértem, amikor meglett a 21km. Itt azért egy kicsit bele kellett sétálnom, de mivel még elég messze volt az autó, muszáj volt kocogni még egy kicsit, így lett a teljes táv valamivel több mint 22 km (az eddigi leghosszabb távom :-).

+1: a Margit szigeten még nem installálták a kutakat, a végére frankón vattát köptem :-)

Az útvonal alant, a képre kattintva:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.