25. Nike félmaraton beszámoló
2010.09.19. 18:13
Sokáig tervezgettem, hogy indulok. Igaz, csak abban az esetben akartam indulni, ha nem 30+ fokos kánikulában kell futni, ugyanis ilyen melegben reménytelen a kitűzött 2 órán belüli idő teljesítése.
A verseny előtt bő egy héttel már biztatóak voltak a hosszú távú előrejelzések, az időjósok (és a levelibékák) 20-23 fokos hőmérsékletet és kevés csapadékot vizionáltak a verseny hétvégéjére. Pár napos hezitálás után, kezemben a vadonat új Nike futóklub-kártyámmal (hol kell ezt elválasztani?) kicsengettem a (kedvezményesen is combos) 6450 Ft nevezési díjat. Persze az on-line nevezés után kapott megerősítő email-ben a 0-s rajtszám szerepelt, ami nem volt biztató, de nem csüggedtem. Mivel béna módon későn neveztem, már nem nyomtatták rá a nevemet az amúgy 5448-as rajtszámra – erre legközelebb jobban oda kell figyelnem.
Kivételesen „sajáteszűleg” vettem át a rajtszámomat a BSI irodában (most már legalább tudom, hogy hol van :-) Ha már arra jártam, egyúttal beugrottam a Spuri futóboltba is, hogy megnézzem, árulnak-e kompressziós futózoknit. Árulnak. Meglepő módon olcsóbb volt, mint a Saucony-s (biztos nem is olyan jó), ezért rögtön vettem is. A kompressziós futózokni állítólag 5%-kal jobb teljesítményt is lehetővé tesz, mert javítja a vérkeringést. Ez az én tervezett időmön 5-6 perces javulást jelent.
A nagy öregek azt tanítják, új cipőben/zokniban/ruhában nem szabad versenyre menni, mindent ki kell próbálni, be kell járatni verseny előtt. Megszívleltem a jó tanácsot és mentem is az új zokniban egy tempós szigetkört. A Nike Futóklubban ugyanis azt javasolták, hogy utolsó héten ne csináljak intervallumedzést, csak egy tempós 3-5 km-t, bár azt a versenytempónál gyorsabban, de azért nem csutkára kihajtva. Ezen a távon jól szereptelt a zokni, ezzel el is dőlt: ebben futok.
A futóblog póló sajna nem készült el időre, ezért a hagyományos „gear”-ben álltam rajthoz, ami ezen a hőfokon egy rövidnadrágból, technikai pólóból és rövid ujjú melegítő fölsőből áll.
Bár időben elindultam otthonról, és szerencsére nem sikerült ott parkolni, ahol először akartam (mert az elég messze volt a rajttól), végül mégis kicentizodött az idő. A mobil WC-k nem túl hosszú sora előtt túl hosszú sorok álltak, a pisilés meg nagyon lassan haladt. További figyelmesség volt a rendezők részérol, hogy WC-ket sikerült billenőre elhelyezni az út szélén, egy óvatlan mozdulat könnyen slozi-fejessel végződhetett volna. Az idő tehát elment a sorállással, nem volt alkalom a rajt előtt inni (az autóban elfelejtettem inni indulás előtt). Elhatároztam, hogy az elso frissítőhelyen iszok egy pohár vizet, végül egy kivételével mindegyiknél kortyoltam párat, sőt banánt és szőlőcukrot is ettem. Ez egyrészt tényleg felfrissített, másrészt alkalmanként (5-6szor) pár másodperc időveszteséggel járt.
Nagyszerű ötlet volt a rendezőktől, hogy profi tempófutókat helyeztek el a mezőnyben táblával és lufival „feldíszítve”. Ezek a futók tipikus célidőket mentek, pl. 1:45, 2:00, 2:15. Én valamivel a 2 órás elé álltam be – gondoltam, ha vigyázok rá, hogy ne előzzön meg, akkor éppen a tervezett időben érek be.
Rengetegen voltak a rajtzónában, az első futók elrajtolása után még percekig nem mozdultunk. Pár indulás-megtorpanás után (vazze, mindig ez van) végül lassan meglódult a mezőny, és jó tempóban átfutottunk az óra alatt, ami ekkor már 6 percet mutatott. Én is elindítottam a csoda-stopperemet (Garmin).
Az alábbi képen én is elbújtam: 
Közepes tempóban indultam, hogy az elején bemelegedjek kicsit, mielőtt utazósebességre váltok. 5:30-5:40 közötti klikkeket/kityókat toltam és már az első frissítőpontnál kiderült, hogy ez kevés lesz, ugyanis észrevétlenül megelőzött a 2 órás tempófutó. Csak egy mellettem folyó diskurzusból értesültem a szomorú hírről, ekkor már vagy 50 méterrel előttem járt a piros lufis gyerek. Belehúztam és visszaelőztem, ami elég kellemetlen tempós futást igényelt. Hogy ez a szégyen ne fordulhasson elő még egyszer, beálltam egy 60 év körüli bácsi mögé, aki megbízhatón bő 5 perces tempóban futott. Ennek az az előnye is megvolt, hogy ő helyet csinált nekem is, csak elég fürgén kellett utána nyomakodni.
A lenti szívritmus-diagrammon is szépen látszik, hogyan lazáztam el az elejét, és az is megfigyelhető, hogy utána sokáig egyenletesen 170 körül volt a pulzusom (csak a végső hajránál ment el az egekbe egy kicsit). 
A szervezők igyekeztek érdekesebbé tenni a futást, sok helyen volt zene, az Andrássy úton pedig fűtött utcai zongorák sora, ami jópofa ötlet (igaz olyat is hallottam, hogy ez a félmaratontól független „feature” volt):
Ezen a képen éppen az orromat piszkálom :-)
Az útvonal érintette a „frissen mosott” Parlamentet is, teljesen meglepődtem, hogy már nincs fölállványozva. Ez jogos, hiszen éppen most múlt egy éve, hogy elbontották az állványzatot :-)
Valahol félút elott lettem figyelmes egy előttem futó srác pólójára, aminek hátán egy lány arcképe és alatta a „Szeretlek édes” felírat volt. Nem tudtam eldönteni, hogy ez kedves vagy bosszantó ajándék akart-e lenni, ugyanis az üzenete simán lehet az is, hogy „akkor lássalak, amikor a hátam közepét” :-)
A 60 éves bácsit követtem majdnem 10 km-en át, azután elhúztam tőle, de a táv vége felé ismét utolért (nyilván megint lazázni kezdtem). Itt megint együtt mentünk egy darabig – tulajdonképpen segített visszagyorsulnom - majd az utolsó kityón megint elhúztam és kicsivel elotte futottam be. Balra a kép a bácsi befutójáról, nagy köszönet a segítségért!
Említésre érdemes még, hogy kb. 16 km-nél elkezdtek fájni a jobb lábamon az ujjbegyeim. Talán azért, mert a verseny előtt meglehetősen rövidre levágtam a lábkörmeimet, de akár az új zokni gyűrődése is okozhatta, hiszen korábban 5 km-nél hosszabb távon nem használtam. Ezt a kérdést még analizálni kell, az enyhe, de kellemetlen fájdalom sajnos elkísért a célig.
A rendezők figyelmességét jelzi, hogy a 18. kityó környékén beiktatták a Nyugati téri fölüljárót. Persze én, aki a szekszárdi „hegyvidéken” edződtem, ezen csak gúnyosan kacarásztam. Egyébként Saci néni is itt bíztatta a mezőnyt.
A pálya végefelé vizespóló verseny is volt:
A bruttó időeredmény alapján nagy nehezen sikerült megtalálni a befutó képeimet, pedig időközben a futóblogon alakul már az összeesküvés-elmélet, miszerint a látványosan nem Nike cuccot viselő futókról nem raknak ki célfotót :-)
A befutó után megkaptam a jól megérdemelt érmet is:
A nevet és az időeredményt 800 Ft-ért lehetett a helyszínen belegravíroztatni az érembe, mindezt kb. 20m-re a chipleadás sátrától. Emberünk ugyanis visszakapja az 1000 Ft letétet (talált pénz), gravírozás után még marad is 200 Ft (hiába, van üzleti érzékük). Én is meginogtam, de túl hosszú volt a sor, várt otthon a finom ebéd, siettem...
Összefoglalva ez egy jól szervezett és jó hangulatú verseny volt, a megcélzottnál lényegesen jobb 1:53:07-es eredménnyel pedig nagyon elégedett vagyok. Siófokon már 1:4x-es időt szeretnék elérni.
Végül a hivatalos eredmény:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
NXF · http://filmkostolo.blogspot.com/ 2010.09.20. 13:03:31
N.T 2010.09.22. 17:14:56
szuper volt a SpaceBrothers háttérzenével elolvasni.
Gratula a teljesítményhez és az eredményhez!!!
BGy · http://babosi.blog.hu 2010.09.22. 20:05:40
Navixaf · http://ennyirefutja.blog.hu 2010.09.25. 22:34:19
BTW, az érem-képet tőled nyúltam, bocsi, hogy végül kimaradt a szövegből a hivatkozás. Ezúton köszönet érte!